A Színes Társaság című szoborcsoport épületként megformált, autonóm individuumokból áll. A tornyok emberi karakterekké lényegülnek: meghajolnak, elfordulnak, közelítenek vagy eltávolodnak egymástól. Mindegyik egyedi színnel és formával rendelkezik, mégis azonos mikrostruktúrából épül fel – újrahasznosított porcelánhulladék nyers, rusztikus felületeiből. Az épített rendszer itt nem szerkezeti kérdés, hanem a személyesség hordozója; a tornyok a társadalom szereplőiként lépnek kapcsolatba egymással.
A kiállításon bemutatott Jéghegyek sorozat az ember és természet szimbiotikus, ugyanakkor feszültségekkel terhelt viszonyát vizsgálja. A hófehér, organikus formákra geometrikus, mesterséges struktúrák épülnek rá, érzékeltetve az emberi jelenlét szabályozó és beavatkozó karakterét.
