„A szépség a szigorú kompozícióban, az pedig a formák mögött rejlő geometriai alakzatokban rejlik." – vallotta Szipál Márton, és munkásságát erre az alapelvre építette.
Az M21 Galériában megrendezett kiállítás Szipál Márton- MARTIN életművének egyik meghatározó részét, divatfotográfiáit állítja fókuszba. A tárlat megmutatja, hogyan építette fel képeit a fotós, legyen szó portréról vagy megrendelésre készült divatfelvételről. Feltárja, hogy milyen párhuzamok és összefüggések kötik össze a különböző műfajokban létrejött munkáit. Láthatóvá válik egész tevékenységét átható hozzáállása: számára mindenki egyéniség és jelenség volt, portréinak alanyait – akár hétköznapi embereket, akár hírességeket – a kamera előtt modellé formálta. Megjelennek alapvető kompozíciós elvei, különleges enteriőrjei és azok a kiemelések és finom összhangok, amelyek munkáinak egyedi stílusát hozták létre.
Szipál Márton százkét éve, magyar fotós dinasztiába született. Szakmai pályafutását Debrecenben kezdte, majd Budapesten dolgozott és számos sikert ért el, egészen 1956-ig. Ez számára is sorsfordító év lett, amikor is hirtelen elhatározásból elhagyta az országot, majd rövid átmeneti időszak után Los-Angelesben kezdett dolgozni, ahol késöbb Martin Studio névvel a Sunset Boulvard-on műtermet nyitott. Hamarosan ismert és keresett fotográfus lett, Martin, the king -nek nevezték. Háza, műterme nyitva volt mindenki előtt, a társasági élet központja lett, aki számított a közélet bármely területén, megfordult nála. Stúdióját hírességek látogatták, a színészek közül John Wayne , Tommy Lee Jones (színész), Leslie Nielsen (színész, humorista), Tracy Nelson (színész), Charlene Tilton (színésznő, énekesnő), Olivia Hussey (színésznő, Franco Zeffirelli 1968-as Rómeó és Júlia című filmjének Júliája), Margaux Hemingway (modell, Ernest Hemingway unokája), Timothy Hutton (amerikai színész, filmrendező), Priscilla Presley (színésznő) és Kareem Abdul-Jabbar (világklasszis kosárlabdázó). A róluk készült képek és a hozzájuk tartozó legendás történetek is részét képezik életművének.
Martin (Szipál Márton) a napos oldal fényképésze volt, aki a matematikát tekintette a világ működését alakító alapvető erőnek. Vérében volt a fotográfiai látás képessége, látta a világban működő geometriai elveket, amelyek létrehozták a formák egyensúlyát, szépségét. Örömét lelte ebben a felismerésben és bár csak pályája késői szakaszában nevezte meg, első pillanattól az aranymetszés szabálya szerint dolgozott.
Fényképezési stílusát első pillanattól kezdve a letisztultság, a karakteres kompozíció, a fénnyel és az árnyékkal való briliáns bánásmód jellemzi. Direktorként – ahogy magát nevezte – rendezte meg az elkészítendő kép minden apró részletét. Megkomponálta a testtartást, mindig megtalálta azt a nézőpontot, ahonnan az arc a leginkább szimmetrikus. Minden felvétel egyfajta rögtönzött forgatókönyv szerint készült: a világítás, a perspektíva, a háttér és a test arányai tudatos döntések eredményei voltak.
1965-től a Californian Girls című divatmagazin megbízásából több mint tíz évig készített divatfotókat a világ számos pontján, többek között Görögországban, Egyiptomban, a Tűzföldön vagy Alaszkában.
Ezekben az években a divatotózásokon készült képeiben megjeleník addigra már kialakult stílusa, ami teljes öszhangban áll addigi portrékészítési metódusával. Az általa alkalmazott világítás, a fény és árnyék használata az arc és a test formáinak kiemelését szolgálja. A nézőpont, amelyből klasszikus kompozíciós elveken alapuló divatképei készülnek harmóniát sugároznak. A modell személyisége, a benne rejlő belső fény, az általa viselt ruha szabásából következő forma és a ruha anyagának textúrája is fontos szerepet kap a képeken. Mindenre figyel, mindent megrendez, ahogy szokta, és az apró részletekre is figyel.
MARTIN-Szipál Márton az amerikai divatfotográfia történetének egyik meghatározó időszakában a 70-es-90-es évek közötti évtizedek különutas alkotója. Richard Avedon a hátteret 'fehérre égetve' a modell érzelmi jelenlétét emeli ki, olykor elmosva a határt a művészportré és a divatfotográfia között. Irving Penn a minimalista módon tette időtlenné az eleganciát, Helmut Newton modelljeinek provokatív erejét és magabiztosságát hangsúlyozta. Martin pedig a klasszikus időtlen egyedülálló mindenkiben létező szépséget kereste és mutatta meg.
Mindenkiről lehet jó képet készíteni „Ha az ember jól bánik a formákkal, akkor a beállításokkal csodákat művelhet." – mondta. Mesterien tudott bánni a világítással. A hátterek kiválasztásának fontos szerepet szánt és biztos tudása volt az archoz, alkathoz illő testhelyzet, fejtartás megtalálásához. A szépet látta meg minden modelljében, és ezt meg is tudta mutatni az elkészült képen.
1997-ben tért vissza Budapestre, ahol hamarosan szintén a társasági és a kulturális élet meghatározó alakjává vált.Tanított, inspirált, történeteivel és jelenlétével formálta a fotográfiáról való gondolkodást.
A Divatgeometria című kiállítás Szipál Márton-Martin látásmódját mutatja be az életmű egészéből válogatott képein keresztül, azt a meggyőződését és máig ható örökségét, hogy a szépség képben megmutatható, láthatóvá tehető rendezettség, ami a formák, a fények és az emberi jelenlét harmóniájában mutatkozik meg.
